A "Tuzkeresztsegen" tul

Atestunk a tuzkeresztsegen. Velhetoen a legnehezebb napon tulvagyunk. Nagyon faradt vagyok. A zarandokmenu elfogyasztasa vegkepp az agy fele hajt, s Szervet Tibor hangja alomba ringathatna. De ne szaladjak ennyire elore.
Tegnap elhagytuk a szalloda kenyelmet, s zuhogo esoben erkeztunk meg kiindulo pontunkra St. Jean Pied de Portba. Nem kis izgalom utan vegre hivatalosan is Zarandokok lettunk. Nagy szerencsenkre egy magyar onkentes holgy, Viola jovoltabol sikerult kedvezo aron es helyen elhelyezni a kocsit es elfoglalni a szallasunkat, mely igazan jo benyomast tett ram, masra szamitottam. Az ott levo zarandokok kozott volt nagyon fiatal, nagyon idos, es nagyon sok nemzet. A szobatarsak kedves emberek voltak. (Tobb nyelven: angolul, nemetul probaltunk egymassal kommunikalni tobb kevesebb sikerrel, de ez valahogy nem zavart bennunket.) Ennek ellenere nem tudtam egesz ejjel aludni, pedig a Pendragon legenda 9. fejezeteig is eljutottam, idonkent allomba szenderultem kedvenc regenyem felolvasasa alatt, de az szokatlan helytol, a masnapi megprobaltatas izgalmatol nem tudtam mely alomba szenderulni. Vegre reggel lett, a szallas haziasszonya (Agnese) reggelivel inditott utunkra. Mire elindultunk az eso is rakezdett. Baktattunk felfele hol esoben, hol nem esoben. S azzal vigasztaltam magam, hogy a 40 foknal ez megis csak jobb, mire kivul es belul is csurom vizesek lettunk. A meredek felfele baktatas, az eso es hideg ellenere viszonylag jol vettuk az akadalyokat. Amikor azt hittuk, hogy elertuk a tetot (1400 m) meg is jegyeztem, hogy ez a tura nem nehezebb, mint az OKT. St. Jakabnak nem tetszett a fellengos megjegyzesem. Ezutan rank vart meg tobb kilometeres felfele menet. (Ebbol is tanultam.) Annak ellenere, hogy tegnap az irodaban figyelmeztettek, hogy ne egy nagyon meredek utat valasszunk lefele, ami egyebkent a mi utunk lett volna, ugyanis a felazott talaj miatt eleg veszelyes, menjunk a koves uton, mivel nem volt jol kitablazva elvetettuk, s a nyaktoro meredeken indultunk a lejtonek, hogy elerjuk vegre elso allomasunkat a spanyolorszagi (Navarra tartomany) Roncesvallest. Vegso kimerules hataran egy tabla jelezte meg a maradek utmennyiseget. Felreertettem Belat, s azt hittem, hogy meg 3 km van hatra. Es az elso kellemes meglepetes ekkor ert, megpillantottam Roncesvalles kozepkori epuleteit. S kovetkezett a masodik csoda mara: az altalam elkepzelt, lepukkadt, 150 agyas terem helyett, egy gyonyoruen felujitott, alom helyen talaltuk magunkat. Csodalatos volt a zarandokmenu is: paradicsomos penne, sult hal, sult krumplival, finom vorosborral, es desszerttel. Mara mar nem marad hatra mas, mint atadni magunkat az edes, jol megerdemelt pihenesnek, s holnap megyunk tovabb ...