Jo nehany nap eltelt az elso bejegyzes ota. A napi monoton bandukolas kozben szamtalan jo gondolat jutott esyembe, amit syivesen lejegzeytem volna, de diktafon hianzaban ayok a gondolatok elsyalltak. Roncessvallest elhagzva nagyon syep es valtoyatos, zomeben erdei uton veyetett ay utunk, hegyre fel, hegyrol le. Delutan 4 korul ertuk el Larrasoñat. Holt faradtan estunk be a helyi onkormanyzati irodaba. Megorultunk, hogy van hely, a nem tul kedves, de keszseges helyi tiszviselo kisasszony beirt mindet a nagy konyvbe, s kiallitotta a szallasra vonatkozo kis papirt. Megkaptuk a 27. es 28. agyat. Megtalaltuk a szallashelyet, de az agyat nem. Gyanus volt, hogy a bejaratban ket emeletes agybol harom agy mar foglalt volt, de bizakodva mentunk az emeletre, hogy elfoglaljuk a 27. es 28-as agyat. Hat sokkent ert, hogy egyetlen felso agy volt mar csak, melyet en foglaltam el, Bela a WC melletti felso agynak "orolhetett". Fel orat pakolgattam celtalanul, mert nem igazan tudtam felfogni a helyzetet. Kapok egy papirt arrol, hogy melyik az agyam, de a valosag mas, aki keson ert oda, azt kapta, ami maradt. Es annak is orulhettunk, ugyanis, aki utanunk erkezett. szallas nelkul maradt, mert az utolso ket helyet mi kaptuk. A kovetkezo albergue tobb kilometerre onnan volt. A kivalo vacsora enyhitett a helyzeten. Raadasul egy nagyon kulonos erzest tapasztaltam meg a csurig "toltott" szobaban. Az emberek nagyon segitokeszek es osszetartoak voltak, mely kisse meg is hatott. Olyan kulonos erzes volt, ami teljesen atsegitett, a sokk helyzeten.
A kovetkezo napok is hasonloan teltek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése